Vagyis a kolumbiai kerekes nyerte meg a kedden véget ért rangos olasz egyhetest, a Tirreno Adriaticot. De ne szaladjunk ennyire előre, lássuk mi történt a csapatidőfutam után, ahol a BMC csapata szerezte meg a kék trikót.
Már a második szakaszon lehetett számítani némi izgalomra, lévén a szervezők az utolsó 60 kilométerre 3 kategorizált emelkedőt tettek be a programba, ennek megfelelően egy jól időzített támadással Geraint Thomasnak (Sky) sikerült meglépnie az élbolytól -melyben gyakorlatilag az összes összetettre esélyes versenyző ott volt- a célba vezető utolsó emelkedőn, ami meghozta számára a szakaszgyőzelmet.
Ahogy várható volt a 3. szakasz mezőnyhajrát hozott, a verseny előtt betegséggel küzdő Peter Sagan (Bora) haladt át először a célvonalon. Majd ezt követte a verseny királyetapja, a legendás Monte Terminilloval, ahol hasonló forgatókönyv szerint zajlott a verseny, mint 2 éve és hasonló végeredményt is hozott. 2015-ben szakadó hóesésben, idén pedig ragyogó napsütésben haladt át elsőként a célvonalon Nairo Quintana, aki az utolsó 2 és fél kilométeren indított támadásával szakította le a vetélytársakat, ezzel megszerezve a kék trikót. Maga a szakasz messze elmaradt a várakozásoktól, egyrészt a 17 km hosszú hegyen nem mentek túl nagy tempót a kerekesek, ráadásul kevés volt az akció is, a kolumbiai kerekes is mindössze az utolsó 3 km-en kezdte ráncigálni a sort, másrészről pedig a hazai kedvencek is igen szerény teljesítményt nyújtottak. Az első leszakadók között volt Fabia Aru (Astana), aki aztán betegség miatt fel is adta a versenyt a szakasz végén, de Vincenzo Nibali (Bahrein Merida) is nagyon hamar megadta magát és végül közel 2 percet kapott a győztestől. Akiket dicséret illet az Rigoberto Uran (Cannondale), Adam Yates (Orica) és Thomas hármasa, ők nagyon szépen tartották magukat, végül kevesebb, mint fél perc hátránnyal érkeztek meg Quintanahoz képest. Feltétlenül érdemes megjegyezni, hogy a szakasz előtt kék trikót viselő Rohan Dennis (BMC) is hatalmasat küzdött és végül kicsit több, mint egy percet kapott a szakaszgyőztestől.
A verseny igazi csúcspontját a 5. szakasz jelentette, ahol a szervezők jóvoltából az utolsó 35 kilométeren igazi hullámvasúton érezhették magukat a versenyzők. A befutóként szolgáló Fermo város körüli falakat kellett leküzdeniük, melyek között voltak 10-15 %-os részek is, de a legmeredekebb szakasz 22 % -ot is elérte, így a mezőny nagy része szépen megrostálódott ezeken az emelkedőkön. A szakasz végi utolsó emelkedőn a kék trikós kolumbiai teljes mértékben kontrollálta az eseményeket, sőt az embernek az volt az érzése, hogyha szükség lett volna rá, akkor indult volna meg amikor csak akar, de nem tett így, végül a célhoz egy 9 fős csoport érkezett meg elsőként, köztük Sagannal, aki ha már itt volt meg is szerezte a szakaszgyőzelmet. Briliáns teljesítmény volt ez a szlováktól, hiszen az utolsó emelkedőket szinte csak a klasszikus hegyimenők élték túl, köztük Pinot-val, Thomas-szal, Mollemaval (Trek), Urannal, Doumulinnel (Sunweb) és természetesen Quintanaval.
A 6. szakasz ismét a sprintereké volt, majd következett az utolsó próba, a 10 km hosszú egyenkénti időfutam. Nairo Quintana kényelmes előnyt hozott össze, így neki izgulni valója nem volt, de a dobogóért kemény küzdelem alakult ki. Az egész versenyen kiválóan teljesítő Rohan Dennis nyerte meg a szakaszt, ezzel a megszerezte az összetett második helyet, de az utóbbi években ebben a számban remeklő Thibot Pinot is kitett magáért, ami végül az összetett dobogó harmadik fokára volt elég. Az összetett esélyesek közül egyedül T. Dumoulin lehetett szomorú, hiszen önmagához képest gyengébb teljesítménnyel rukkolt elő és ez a dobogójába került.
Összegezve a Tirreno elmaradt a Paris Nice színvonalától, holott a névsor előzetesen komolyabbnak tűnt, az egész versenyre jellemző volt a passzivitás, kevés volt az akció, de izgalomból volt a legkevesebb, főleg ami az összetett első helyet illeti, mivel Nairo Quintana tükörsimán hozta ezt a győzelmet. Csalódásból viszont annál több volt, a két olaszt már említettem, Aru ugye betegség miatt gyengélkedett, viszont Nibali ismét letudott úgy egy komoly versenyt, hogy nem igazán szakította meg magát, persze az utóbbi években ezt megszokhattuk tőle, de egyszer ez vissza is üthet, bár ha a 2015-ös évére gondolunk, ott sem szerepelt jól a kiemelt versenyén, a Touron, de aztán mégis megnyerte az egyik Monumentumot,a Lombardiát. A Skyból Mikel Landa teljesítménye is kiábrándító volt, viszont Thomas nagyon jó versenyt futott, így ha jelentősen nem javul a baszk kerekes, Brailsfoldék könnyen inkább az angolt favorizálhatják a Giron. Kellemes meglepetés kategóriába sorolható Uran illetve a már említett Dennis teljesítménye, kár hogy előbbi versenyző nem tervez idén a nagy körökre, viszont az ausztrál kerekes a tavalyi Tour of California után ismét megmutatta, hogy versenyképes lehet, igaz egyelőre csak az egyheteseken, viszont a csapattársának, Tejay Van Garderennek úgy tűnik nem sikerült kilábalnia abból a hullámvölgyből, ami immár lassan két éve tart. A két holland, Dumoulin és Mollema elég szürke produkciót nyújtott, ellenben a franciák giros reménységével Pinot-val, aki viszonylag kiegyensúlyozott versenyzéssel lett dobogós. Jegyezzük meg, hogy a legjobb olaszként, 10. lett Domenico Pozzovivo (AG2r), illetve A. Yates a idejekorán feladta a versenyt.
Összetett végeredmény:
1 QUINTANA, Nairo (MOV) 25:56:27 2 DENNIS, Rohan (BMC) + 25 3 PINOT, Thibaut (FDJ) + 36 4 ROGLIČ, Primož (TLJ) + 45 5 THOMAS, Geraint (SKY) + 58 6 DUMOULIN, Tom (SUN) + 1:01 7 CASTROVIEJO, Jonathan (MOV) + 1:18 8 URAN URAN, Rigoberto (CDT) + 1:36 9 MOLLEMA, Bauke (TFS) + 1:38 10 POZZOVIVO, Domenico (ALM) + 1:59
