Amikor a versenyről szóló előzetest írtam utaltam már arra, hogy az időjárás komoly kihívás elé állíthatja a mezőnyt, de azt magam sem gondoltam, hogy ennyire rossz idő lesz szinte egész héten. Gyakorlatilag a  6 szakaszból négyen rendkívüli körülmények vártak a kerekesekre, hideg, eső és havazás még az alacsonyabb régiókban is. Szerencsére az utolsó két szakaszon már viszonylag jó idő volt, így nem kellett a szervezőknek hozzányúlniuk az eredetileg kijelölt útvonalhoz. A verseny legjobban az ausztrál Richie Portenak (BMC) sikerült, aki rendkívül kiegyensúlyozottan versenyzett az egész hét folyamán, az utolsó két szakaszon pedig extrát nyújtott. A dobogóra az úgyszint kiváló teljesítményt produkáló Simon Yates (Orica) és az utolsó etapot megnyerő, korábbi síugró Primoz Roglic (TLJ) állhatott még fel.

Az első a szakaszt, a Aigle-ben rendezett rövid prológot némi meglepetésre az olasz Fabio Felline (Trek) nyerte, aki hatalmas időt ment a szakadó esőben, az összetettre esélyes versenyzők közül szinte mindenki óvatosan tekerte végig a távot, így viszonylag sokat kapott a későbbi győztes Porte, illetve a második helyezett Yates is, de Ilnur Zakarin (Katyusa) és a SKY kapítánya Chirs Froome is jócskán a vert mezőnyben szerepelt. A második szakaszon sokan gondolhatták, hogy a hegyibefutó és a 4 kategorizált emelkedő miatt egy nap után rögtön gazdát fog cserélni a sárga trikó, ám nem így történt, a Trek olasz kerekese végig a mezőny elején tudott maradni az utolsó emelkedőn is, ahol gyakorlatilag lósz, lószt követett, de senki sem tudta szétszedni a maradék mezőnyt, így egy 30-35 főből álló csoport sprintelhetett a szakaszgyőzelemért, melyet a helyiek nagy öregje, Michael Albasini (Orica) nyert meg. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az utolsó emelkedő nem volt igazán meredek ezen  a szinten, így nem volt alkalmas arra, hogy megrostálja a mezőnyt, de az olasz kerekest így is dicséret illeti, hogy megtartotta a megkülönböztető trikót. A harmadik és a negyedik szakaszról nem igazán lehet sok mindent elmondani, mind a két napon szörnyű időjárás fogadta a mezőnyt, még az alacsonyabban fekvő részeken is hol havazott, hol esett az eső. Az előbbi etapon egy jókor indított, az utolsó 15 kilométeren belüli támadás végén Stefan Küng (BMC) ünnepelhetett, míg a 4 szakasz mezőnyhajrát hozott, melyet Elia Viviani (SKY) nyert meg. Mindkét napon Felline gond nélkül őrizte meg a sárgát. Így az igazi izgalmak az utolsó két napra maradtak, amikor végre már kisütött a nap is, persze a versenyzők előtt maradtak bőven leküzdendő nehézségek, rögtön a 4 kategorizált emelkedővel teletűzdelt, hegyi befutóval végződő 5. szakasz. Sokáig azt hittük, hogy az Sky fogja irányítani a versenyt, és végre mutat valamit Chris Foome is, de nem így lett, már az utolsó előtti emelkedőn, ahogy kezdett növekedni a tempó, szép lassan tűntek el a mezőny elejéről a fekete ruhás kerekesek.Egyedül az angol-kenyai tudta úgy ahogy tartani a lépést a mezőny megmaradt részével, ám  rövid, de meredek utolsó emelkedő elején Porte és Yates betámadta a mezőnyt, és velük senki sem tudott menni, de hátul is megindultak a támadások, de még csak közelíteni sem tudtak a vezető duóhoz, akik egyszerre érkeztek meg a befutóhoz, ahol Yates nem hagyta magát leszakítani és végül lehajrázta az ausztrál kerekest. Mindketten óriásit mentek, hiszen fél percet adtak a Bora-ban tekerő Buchmann-nak és majd egy percet a sárga trikós csoportjának, akikkel meglepetésre Froome nem tudta a lépést tartani. Ezzel a győzelemmel Yates átvette a sárga trikót, de azt lehetett tudni, hogy nagyon nehéz dolga lesz, ha meg akarja tartani, mert nem számít igazán jó időfutam menőnek. Az utolsó szakaszon ez nem is sikerült, ami így főként Richie Porte-ról szólt, aki óriási időt tekert, és ezzel második lett, a győzelmet a hegyeken majd mindig az élmezőnyben tekerő Roglic szerezte meg, akiről előzetesen is tudtuk, hogy nagyon jó ebben a diszciplínában, ez már a második időfutam győzelme volt idén WT versenyen (nyerte a Baszk kör utolsó etapját is).

Számomra hatalmas csalódás jelentett, annak ellenére, hogy nem kedvelem, Froome teljesítménye, azt gondoltam, hogy a Katalán körön látott szenvedést ki fogja köszörülni, de sem az időfutamokon, sem pedig a hegyeken nem volt versenyképes. Viszont igazi pozitívumot is hozott verseny, egyrészt Felline kitűnő szereplése, illetve ami még ennél is fontosabb, hogy a Tejay Van Garderen (BMC) is úgy néz ki megtalálta az igazi formáját a Giro előtt. Porte-ról meg számtalanszor elhangzott már, hogy az egyheteseken kitűnő teljesítményt tud nyújtani, most sem kellett csalatkozni, egyelőre nagyon jól halad a Tour de Franc-ra való felkészülése.

Összetett végeredmény:

1  PORTE, Richie (BMC)             17:16:00
2  YATES, Simon (ORS)                +   21
3  ROGLIČ, Primož (TLJ)              +   26
4  FELLINE, Fabio (TFS)              +   51
5  IZAGUIRRE INSAUSTI, Jon (TBM)     + 1:03
6  VAN GARDEREN, Tejay (BMC)         + 1:16
7  KELDERMAN, Wilco (SUN)            + 1:21
8  JUNGELS, Bob (QST)                + 1:22
9  HERRADA LOPEZ, Jesus (MOV)      
10 BUCHMANN, Emanuel (BOH)           + 1:24

A mai napon rajtol el a Romandiai kör, ami a Svájci kör után a második legrangosabb verseny az alpesi országban. A szervezők 6 szakaszra bontották a versenyt, mely magában foglalja a mai napon megrendezésre kerülő, rövid 4,8 km hosszú prológot is. Maga a viadal Svájc nyugati részén zajlik, és jó felkészülésként szolgál, a Girot illetően, illetve a Tourra koncentrálók számára is. Sajnos az időjárás nem nagyon szokta a kegyeibe fogadni a versenyzőket, viszont pont ezért kitűnő "akklimatizációként" szolgál az olasz körre készülőknek, akik hasonló körülményekkel találkozhatnak a elkövetkezendő hetekben. A címvédő Nairo Quintana nem indul a versenyen, helyette a Giro előtti utolsó simításokat a Asztúriai körön teszi meg. A kolumbiai hiányában is lesz kire figyelni, hiszen Chris Froome itt próbálhatja meg feledtetni a Katalán körön látott kisiklást. 

A prológot követően, rögtön a második szakaszon egy komoly hegyi befutóval kell szembe néznie a versenyzőknek, de mire elérnek az utolsó hegyig addig is 4 kategorizált emelkedőt kell leküzdenie a mezőnynek. A harmadik etap valószínűleg a gyorslábúaknak fog kedvezni, de mivel a befutó emelkedik ezért a szakaszgyőzelem többesélyes is lehet. A negyedik szakasz viszont egyértelműen a dugattyú lábúakról fog szólni, itt tehát sprintbefutó várható. Ezután érkezünk el a verseny királyetapjához, ahol 3 első kategóriás és egy második kategóriás emelkedő vár a mezőnyre, a szakasz végén egy keménynek ígérkező hegyibefutóval. A verseny egy majd 18 km hosszú egyenkénti időfutammal zárul.

Akikre figyelni kell:

Chris Froome, Richie Porte, Tejay Van Garderen, Bob Jungels, Simon Yates, Rigoberto Uran, Robert Gesink, Ilnur Zakarin, Simon Spilak, Jon Izaguirre, Louis Meintjes

Fontos szakaszok:

2. szakasz, április 26. Eurosport 2 CET 16.00, ismétlés Eurosport 2 CET 20.00

4. szakasz, április 29. Eurosport 1 CET 18.20, ismétlés Eurosport 2 CET 20.20

5. szakasz, április 30. Eurosport 2 CET 13.45, ismétlés Eurosport 1 CET 18.20

A mai napon rajtol el április hónap első többnapos WT versenye, a Baszk körverseny. A táj jellegéből adódóan a szervezők a szokásoknak megfelelően dimbes-dombos útvonalat jelölték ki a kerekesek számára. A 6 szakaszból álló versenyen 19 kategorizált emelkedő vár a mezőnyre, ahol rajthoz áll a címvédő Alberto Contador (Trek) is.

Az első két szakasz amolyan bemelegítés lesz a versenyzők számára, de a 3. etaptól már komolyabb csatákra számíthatunk a hegyeken. A szervezők egy hegyi befutót jelöltek ki, a híres arratei emelkedőn, az 5. szakaszon, ami talán a legkeményebb erőpróbája lesz az egész Basz körnek. Vélhetően hasonló izgalmakat fog tartalmazni a 3. szakasz is, ahol 6 kategorizált emelkedőt kell leküzdeniük a versenyzőknek, mire elérnek az egyik legnagyobb és leghíresebb baszk városba Donostiaba, avagy ahogy többen ismerik San Sebastianba. A verseny vélhetően csak az utolsó szakaszon, 26 km-es időfutamon fog eldölni, mely tartalmaz hegymenetet és sík részt is.

Akikre figyelni kell: Alejandro Valverde, Alberto Contador, Romain Bardet, Sergio Henao, Jon Izaguirre, Rigoberto Uran, Simon Yates, Simon Spilak, Warren Barguil, 

Kiemelt szakaszok:

3. szakasz: április 5. Eurosport 1 CET 15.30, ismétlés Eurosport 1 22.00

4. szakasz: április 6. Eurosport 1 CET 15.30, ismétlés Eurosport 1 22.00

5. szakasz: április 7. Eurosport 1 CET 15.30, ismétlés Eurosport 1 22.00

6. szakasz: április 8. Eurosport 1 CET 15.30, ismétlés Eurosport 1 22.00

Azt hiszem a cím mindent elárul, de az ismétlés nem véletlen, a spanyol kerekes idei 3. győzelmét aratta a Katalán körön, a Murcia egynapos és az Andalúz kör után, ráadásul mindezt úgy hogy 3 szakasz végén is ő haladt át először a célvonalon. Elképesztő teljesítményt láthattunk Alejandrotól és a Movistar csapatától, gyakorlatilag leradírozták az egész mezőnyt, ennek ékes bizonyítéka, hogy a dobogóra Alberto Contador (Trek) mellett, a fiatalok versenyét is megnyerő Marc Soler állhatott még fel. De lássuk, hogyan alakult a verseny.

Várakozásaimhoz képest némi meglepetésként ért, hogy az első szakaszon végül mezőnyhajrá döntött a győztes személyéről, holott az etap 6 kategorizált emelkedőt tartalmazott, végül a sprintbefutót az olasz Davide Cimolai (FDJ) nyerte meg. Az igazi izgalmak azonban a csapatidőfutammal kezdődtek, no nem a verseny kimenetelét illetően, hanem a szabályok megfelelően való értelmezésében. Történt ugyanis, hogy az országúton a Movistar teljesítette a leggyorsabban a 42 km-es útvonalat, ám végül a szervezők 1 perces büntetéssel sújtották az egész csapatot, mivel Rojas egy emelkedőn megtolta a csapattársát, igaz közvetlenül a szakasz után csak az aktusban részvevő két kerekest büntették, végül azonban a szervezők talán túl szigorúan értelmezték a szabályokat, ami kimondja, hogy a kerekesek nem adhatnak semmilyen fizikai segítséget egymásnak a csapatidőfutam alatt. Így hivatalosan a BMC csapata lett a győztes megelőzve a Sky-t és az említett Movistart, talán csak az összetett győzelemre esélyes kerekesek közül Dan Martin kapott nagyon sok időt (több mint 2 perc) a Quick Step versenyzőjeként.A fenti eset kellőképpen felbőszítette a spanyol csapatot és innentől kezdve "touros Sky" üzemmódba kapcsoltak és ledózerolták az egész mezőnyt,

A kerekeseknek a harmadik szakaszon kellett teljesíteniük a verseny királyetapját, hiszen kétszer mászták meg a La Molina síterep híres emelkedőjét, viszont maga az etap nem hozott túl sok izgalmat amolyan szalámizós taktika érvényesült, az utolsó emelkedőre egy kisebb csoport tekert fel egyszerre- köztük gyakorlatilag az összes esélyessel- ahol csak az utolsó 2 kilométeren történtek akciók, de egyik sem volt túl sikeres, végül a sorsdöntő támadást Dan Martin indította jóval az utolsó kilométert jelző kapu után, Alejandro Valverde meg tökéletesen érezte kire kell rakni a kereket és a végén sikerült is lefiniselnie az ír kerekest. Ezzel együtt nem alakult ki nagy különbség a célban, a végső győzelemre pályázók maximum 15 másodpercet kaptak a győztestől, így a féhér-zöld trikót a BMC amerikai kerekese, Tejay Van Garderen húzhatta magára. 

A negyedik szakasz útvonalát kicsit átírta az időjárás, mivel reggelre több centi hó borította be szinte egész Észak Spanyolországot, így a szervezők az etap lerövidítése mellett döntöttek, ami amúgy előzetesen sem tartogatott túl sok izgalmat, egy hosszú lejtőzés végén a sprinterek döntöttek a győztes személyéről. Természetesen az összetettben sem történt változás a szakaszt követően, viszont a következő két nap ismét próbára tette a kerekeseket.

Az ötödik szakaszon komoly kiemelt kategóriás hegyi befutó várt a mezőnyre, ahol több érdekes dolog is történt, először is az összetettben vezető Van Garderen ideje korán megadta magát, így bőven a cél előtt borítékolható volt, hogy új gazdára lel a fehér-zöld trikó, pedig az amerikai sokkal ígéretesebben mozgott eddig a szakaszig, mint a Tirrenon. A Lo Port emelkedőjén a Touron oly sokszor látott forgatókönyvet próbálta hozni a Sky, de azon kívül, hogy Landa megmutatta, hogy ő is itt van, nem igazán tudta megrángatni a sort, ahol a két kiemelt embere a csapatnak, a Girora készülő Thomas és Froome szépen tartotta magát, majd hirtelen Thomas is úgy gondolta, hogy neki ennyi elég volt és kerékpáros nyelven szólva kiborított 6 kilométerrel a hegy teteje előtt. Ezután a Contador idei fő segítője Pantano próbálta szétszedni a sort, jóval kisebb sikerrel, mint azt tette a Párizs Nizzán, majd a Movistar látta elérkezettnek az időt, hogy igazi erődemonstrációt tartson, és ez gyakorlatilag senkinek sem esett jól, Ruben Fernandez és Marc Soler bedobta a gereblyét a mezőnybe, olyannyira, hogy végül őt kerekes maradt elől 4 kilométerrel a vége előtt, Valverde, Froome, Contador, Soler és A Yates.  Innen próbált megindulni Contador többször is, de nem nagyon járt sikerrel, viszont az utolsó kilométeren ellenállhatatlan támadást indított Valverde, akit sem honfitársai, sem pedig Froome nem tudott követni, így a hegy tetején egyedül ünnepelhette a győzelmet, és ezzel összetettben is átvette a vezetést.

A hatodik etap, a tavalyi Vuelta formigalos szakaszának remake-jét hozta, azzal a különbséggel, hogy ezúttal Froome-nak és a Sky-nak nem volt visszaút, hatalmas blamát elkövetve a csapatkapitány 27 perces hátránnyal, éppen limitidőn belül érkezett meg célba. Gyakorlatilag az első kategorizált emelkedőtől fogva hatalmas tempót ment a mezőny, és rögtön az első lejtmenetnél szakadt meg a sor, amire jó néhány kerekes már nem tudott felérni, köztük a háromszoros Tour győztes sem. A mezőny dolgát a hatalmas tempó mellett az időjárás is megnehezítette, a korábbi napokban lehullott hó és a hideg idő formájában. A szakaszt végig kontrolálta a Movistar, az utolsó első kategóriás emelkedőn leszalámizták a mezőnyt illetve hárítottak minden nemű akciót, köztük Contadorét is, végül egy 20-25 fős boly maradt csak egyben a hegyről lejövet. Ebből a csoportból próbált megszökni Cataldo( Astana) és De Marchi(BMC) kettőse, azonban az utolsó métereken befogták őket, így végül a mezőnyhajrát Daryl Impey (Orica) nyerte.

Az utolsó szakaszon, a szokásos barcelonai körözésen, a megszokott verseny zajlott, a Montjuic-on megannyi akcióval, még Froome is próbálkozott, ám végül a megfelelő pillanatban indított Dan Martin féle támadás lett a nyerő, amihez csatlakozott a versenyben vezető Valvarde is. Még arra is volt idejük, hogy az utolsó 300 méteren bevárják a megmaradt mezőnyt, így egy kisebb csoport sprintelhetett a győzelemért, de mivel a többiekhez képest Valverde-ék szusszanhattak egy kicsit, több energiájuk maradt a végére. Végül az egész versenyen bombaformában tekerő Alejandro Valverde behúzta ezt a szakaszgyőzelmet is.

Nagyon érdekes verseny hozott az idei Katalán kör, nem nagyon lettünk okosak, ami a Grand Tourokra való felkészűlést illeti, mindenesetre az látszik, hogy a Movistar idén nem viccel, a Tirrenon Quintana, itt pedig Valverde fűzte be az oktatófilmet. A Girora készülők közül senkit nem lehet kiemelni, gyakorlatilag az összes favorit szenvedett, talán csak A. Yates dicsérhető. Contador folytatta az erőlködést, igaz ez ismét eredménnyel párosult, de megszorítani egy kicsit sem tudta honfitársát. Aki előtt kalapot kell még emelni, az a fiatal Marc Soler, aki végig ragyogó formában tekert, akár komoly szerepet is kaphat idén valamelyik háromhetesen.

Összetett végeredmény:

1  VALVERDE BELMONTE, Alejandro (MOV)   25:27:15
2  CONTADOR VELASCO, Alberto (TFS)        + 1:03
3  SOLER GIMENEZ, Marc (MOV)              + 1:16
4  YATES, Adam (ORS)                      + 1:31
5  VAN GARDEREN, Tejay (BMC)              + 1:34
6  MARTIN, Daniel (QST)                   + 2:29
7  KRUIJSWIJK, Steven (TLJ)               + 2:56
8  VERONA, Carlos (ORS)                   + 3:00
9  BENNETT, George (TLJ)                  + 3:01
10 BARDET, Romain (ALM)                   + 3:05

Hétfőn rajtól a hónap utolsó egyhetes WT versenye a Katalán körverseny. A 7 szakaszból álló viadal azért is lehet érdekes mert itt szerepel először kiemelt kategóriájú többnaposon a háromszoros Tour de France győztes Chris Froome (Team Sky). Hamár a Skynál tartunk igazán ütős névsort sikerült összeállítani Brailsfordnak, hiszen a kenyai-angol mellett, ott lesz a Tirrenon remeklő Thomas, illetve a kíváló hegyimenő Mikel Nieve, de Mikel Landa is bizonyíthatja, hogy méltó a Giro kapitányi szerepkörre. Maga a mezőny nagyon jó versenyt ígér, hiszen a csapatvezetőknek nem kellett kettéosztani a keretekben szereplő versenyzőket, úgy mint a múlt héten, így igazi sztárparádé várható a callelai rajtnál.

Rögtön az első etapon bekezdtek a szervezők, ami az útvonal kijelölését illeti, hiszen 6 kategorizált emelkedőt kell leküzdeni- köztük kettő 1 kategóriájút- a calella-i szakaszon. Kicsit érthetetlen a második szakasz, hiszen ezen egy 41 km-es csapat időfutamot rendeznek, ami rendkívül hosszúnak számítana egy GT versenyen is, hát még egy egyhetesen. A harmadik szakasz hozza el a verseny királyetapját, a maga három 1 kategóriás emelkedőjével a végén hegyi befutóval, a híres La Molinan, melyet kétszer másznak meg a versenyzők. Ezt követően a sprinterek kerülhetnek előtérbe, majd az ötödik szakaszon újra a hegyeké a főszerep, ahol is újra hegyi befutó várja a mezőnyt a kiemelt kategóriás Lo Port (Tortosa) emelkedőjén. A hatodik szakasz sem a pihenésről fog szólni, valószínűleg a szökevényeknek kedveznek a szervezők, hiszen a 3 kategorizált emelkedő leküzdése után egy hosszú lejtmenet végén érkeznek meg Reusba. A versenyt a szokásoknak megfelelően a barcelonai körözés zárja, ahol a mezőnynek nyolcszor kell felmennie a helyi Gellért hegyre, a Montjuic-ra.

Akikre figyelni kell:

Alejandro Valverde (Movistar), Chris Froome, Geraint Thomas, Mikel Landa (mindhárom SKY), Rohan Dennis, Tejay Van Garderen (mindkettő BMC), Adam Yates (Orica), Ilnur Zakarin (Katyusa), Daniel Martin (Quick Step), Alberto Contador (Trek), Steven Kruijswijk (Lotto NL), Romain Bardet (Ag2r), Rafael Majka (Bora)

Közvetítések: 

1. szakasz: március 20. Eurosport 1 CET 15.45, ismétlés Eurosport 1 CET 19.35

2. szakasz: március 21. Eurosport 1 CET 15.45, ismétlés Eurosport 1 CET 19.35

3. szakasz: március 22. Eurosport 1 CET 15.45, ismétlés Eurosport 1 CET 19.35

5. szakasz: március 24. Eurosport 1 CET 16.35, ismétlés Eurosport 1 CET 19.35 és 23.00

6. szakasz: március 25. Eurosport 1 CET 15.30, ismétlés Eurosport 2 CET 18.15

7. szakasz: március 26. Eurosport 1 CET 12.20, ismétlés Eurosport 1 CET 19.25 és 22.45

Vagyis a kolumbiai kerekes nyerte meg a kedden véget ért rangos olasz egyhetest, a Tirreno Adriaticot. De ne szaladjunk ennyire előre, lássuk mi történt a csapatidőfutam után, ahol a BMC csapata szerezte meg a kék trikót.

Már a második szakaszon lehetett számítani némi izgalomra, lévén a szervezők az utolsó 60 kilométerre 3 kategorizált emelkedőt tettek be a programba, ennek megfelelően egy jól időzített támadással Geraint Thomasnak (Sky) sikerült meglépnie az élbolytól -melyben gyakorlatilag az összes összetettre esélyes versenyző ott volt- a célba vezető utolsó emelkedőn, ami meghozta számára a szakaszgyőzelmet.

Ahogy várható volt a 3. szakasz mezőnyhajrát hozott, a verseny előtt betegséggel küzdő Peter Sagan (Bora) haladt át először a célvonalon. Majd ezt követte a verseny királyetapja, a legendás Monte Terminilloval, ahol hasonló forgatókönyv szerint zajlott a verseny, mint 2 éve és hasonló végeredményt is hozott. 2015-ben szakadó hóesésben, idén pedig ragyogó napsütésben haladt át elsőként a célvonalon Nairo Quintana, aki az utolsó 2 és fél kilométeren indított támadásával szakította le a vetélytársakat, ezzel megszerezve a kék trikót. Maga a szakasz messze elmaradt a várakozásoktól, egyrészt a 17 km hosszú hegyen nem mentek túl nagy tempót a kerekesek, ráadásul kevés volt az akció is, a kolumbiai kerekes is mindössze az utolsó 3 km-en kezdte ráncigálni a sort, másrészről pedig a hazai kedvencek is igen szerény teljesítményt nyújtottak. Az első leszakadók között volt Fabia Aru (Astana), aki aztán betegség miatt fel is adta a versenyt a szakasz végén, de Vincenzo Nibali (Bahrein Merida) is nagyon hamar megadta magát és végül közel 2 percet kapott a győztestől. Akiket dicséret illet az Rigoberto Uran (Cannondale), Adam Yates (Orica) és Thomas hármasa, ők nagyon szépen tartották magukat, végül kevesebb, mint fél perc hátránnyal érkeztek meg Quintanahoz képest. Feltétlenül érdemes megjegyezni, hogy a szakasz előtt kék trikót viselő Rohan Dennis (BMC) is hatalmasat küzdött és végül kicsit több, mint egy percet kapott a szakaszgyőztestől.

A verseny igazi csúcspontját a 5. szakasz jelentette, ahol a szervezők jóvoltából az utolsó 35 kilométeren igazi hullámvasúton érezhették magukat a versenyzők. A befutóként szolgáló Fermo város körüli falakat kellett leküzdeniük, melyek között voltak 10-15 %-os részek is, de a legmeredekebb szakasz 22 % -ot is elérte, így a mezőny nagy része szépen megrostálódott ezeken az emelkedőkön. A szakasz végi utolsó emelkedőn a kék trikós kolumbiai teljes mértékben kontrollálta az eseményeket, sőt az embernek az volt az érzése, hogyha szükség lett volna rá, akkor indult volna meg amikor csak akar, de nem tett így, végül a célhoz egy 9 fős csoport érkezett meg elsőként, köztük Sagannal, aki ha már itt volt meg is szerezte a szakaszgyőzelmet. Briliáns teljesítmény volt ez a szlováktól, hiszen az utolsó emelkedőket szinte csak a klasszikus hegyimenők élték túl, köztük Pinot-val, Thomas-szal, Mollemaval (Trek), Urannal, Doumulinnel (Sunweb) és természetesen Quintanaval.

A 6. szakasz ismét a sprintereké volt, majd következett az utolsó próba, a 10 km hosszú egyenkénti időfutam. Nairo Quintana kényelmes előnyt hozott össze, így neki izgulni valója nem volt, de a dobogóért kemény küzdelem alakult ki. Az egész versenyen kiválóan teljesítő Rohan Dennis nyerte meg a szakaszt, ezzel a megszerezte az összetett második helyet, de az utóbbi években ebben a számban remeklő Thibot Pinot is kitett magáért, ami végül az összetett dobogó harmadik fokára volt elég. Az összetett esélyesek közül egyedül T. Dumoulin lehetett szomorú, hiszen önmagához képest gyengébb teljesítménnyel rukkolt elő és ez a dobogójába került.

Összegezve a Tirreno elmaradt a Paris Nice színvonalától, holott a névsor előzetesen komolyabbnak tűnt, az egész versenyre jellemző volt a passzivitás, kevés volt az akció, de izgalomból volt a legkevesebb, főleg ami az összetett első helyet illeti, mivel Nairo Quintana tükörsimán hozta ezt a győzelmet. Csalódásból viszont annál több volt, a két olaszt már említettem, Aru ugye betegség miatt gyengélkedett, viszont Nibali ismét letudott úgy egy komoly versenyt, hogy nem igazán szakította meg magát, persze az utóbbi években ezt megszokhattuk tőle, de egyszer ez vissza is üthet, bár ha a 2015-ös évére gondolunk, ott sem szerepelt jól a kiemelt versenyén, a Touron, de aztán mégis megnyerte az egyik Monumentumot,a Lombardiát. A Skyból Mikel Landa teljesítménye is kiábrándító volt, viszont Thomas nagyon jó versenyt futott, így ha jelentősen nem javul a baszk kerekes, Brailsfoldék könnyen inkább az angolt favorizálhatják a Giron. Kellemes meglepetés kategóriába sorolható Uran illetve a már említett Dennis teljesítménye, kár hogy előbbi versenyző nem tervez idén a nagy körökre, viszont az ausztrál kerekes a tavalyi Tour of California után ismét megmutatta, hogy versenyképes lehet, igaz egyelőre csak az egyheteseken, viszont a csapattársának, Tejay Van Garderennek úgy tűnik nem sikerült kilábalnia abból a hullámvölgyből, ami immár lassan két éve tart.  A két holland, Dumoulin és Mollema elég szürke produkciót nyújtott, ellenben a franciák giros reménységével Pinot-val, aki viszonylag kiegyensúlyozott versenyzéssel lett dobogós. Jegyezzük meg, hogy a legjobb olaszként, 10. lett Domenico Pozzovivo (AG2r), illetve A. Yates a idejekorán feladta a versenyt.

Összetett végeredmény:

1  QUINTANA, Nairo (MOV)         25:56:27
2  DENNIS, Rohan (BMC)             +   25
3  PINOT, Thibaut (FDJ)            +   36
4  ROGLIČ, Primož (TLJ)            +   45
5  THOMAS, Geraint (SKY)           +   58
6  DUMOULIN, Tom (SUN)             + 1:01
7  CASTROVIEJO, Jonathan (MOV)     + 1:18
8  URAN URAN, Rigoberto (CDT)      + 1:36
9  MOLLEMA, Bauke (TFS)            + 1:38
10 POZZOVIVO, Domenico (ALM)       + 1:59

Vasárnap fejeződött be a Paris-Nice, egy a tavalyi évhez kísértetiesen hasonló forgatókönyvvel, hiszen ismét nagyon szoros végeredmény született, az összetettben a kolumbiai Sergio Henao (Team Sky) végzett az élen megelőzve Alberto Contadort (Trek) és Daniel Martint (Quick Step).

Az  előző bejegyzésemben a verseny 4. szakaszánál tartott, amikor is a 14 km hosszú egyenkénti időfutamot rendezték meg. Említést tettem róla, hogy maga az útvonal kijelölése elég érdekesre sikerült a szakasz végi rövid, meredek emelkedő miatt, és ez mint később kiderült jelentős befolyással bírt a szakasz végeredményének tekintetében. Némi meglepetésre a sárga trikóban tekerő Julian Alaphilippe (Quick Step) nyerte meg az egyenkéntit, de a hegyimenők is jól teljesítettek, köztük A. Contadorral, viszont a klasszikus időfutammenők nem igazán tudtak érvényesülni.

Az 5. szakasz sprintet hozott, ahogy az várható volt, majd 6. szakaszon érkezett el a verseny első komolyabb erőpróbája, melyet Simon Yates (Orica) nyert, aki az utolsó előtti emelkedőn lépett el mezőnytől, és rendkívül bátor versenyzést bemutatva az előnye kitartott  a szakasz végéig, annak ellenére, hogy  fayence-i befutón 10 % feletti átlagmeredekségű falat kellett leküzdeni. Az összetett esélyesek nagyjából együtt érkeztek meg, csak Henao tudott hozni komolyabb időt a többieken (15 msp+jóváírás). Így a szakasz végén továbbra is a francia kerekes vehette fel sárga trikót. Így érkeztünk el a királyszakaszig, mely a Col de la Couillole emelkedőjével zárult. Mondhatni eljött az igazság pillanata, hiszen a sárga trikós rögtön az emelkedő elején leszakadt (végül több mint 2 percet kapott a győztestől), majd miután az oldalszeles első szakaszon többen az esélyesek közül jelentősnek mondott időhátránnyal rendelkeztek, így hatalmas tempót diktáltak rögtön a hegy lábától. Contador segítője, Pantano még egy fordulatszámmal fejjel kapcsolt és gyakorlatilag elemi darabjaira szedte a megmaradt mezőnyt. Innen indított támadást a spanyol akivel csak Henao, Martin, Izaguirre (Bahrein Merida) és Porte  tudott menni, aki meg is kontrázta ezt az ötöst és meg sem állt a szakaszgyőzelemig. Miután az ausztrál első szakaszon elvesztette minden esélyét a végső győzelemre, ez egy remek teljesítmény volt tőle és ezzel jelezte is hogy a hegyeken számolni kell vele. A szakasz végeztével a dobogó nagyon szorosan alakult, lévén Henao 30 illetve 31 másodpercre vezetett Martin és Contador előtt.

Az utolsó rövid szakasz rendkívüli izgalmakat hozott, Contador a rá jellemző végsőkig harcoló mentalitással versenyzett és minden megpróbált, hogy ledolgozza a hátrányát. Már az utolsó előtti emelkedőn támadásba lendült előnyét a legendás Col de Eze-en tovább növelte, több mint egy 1 percre, ám a lejtmenetben a kolumbiai versenyző nem hagyta magát és gyilkos tempót diktált, így a szakasz végére fél perc alá tudta csökkenteni a hátrányát, de Condatornak ez is jó lett volna, ha megszerzi a szakaszgyőzelmet, ám a végső sprintben lehajrázta őt honfitársa David De la Cruz (Quick Step), ezzel elvéve a szakaszgyőztesnek járó 10 másodperces időjóváírást a Trek versenyzőjétől.

Összegezve a látottakat, ismét egy nagyon jó versenyt hozott a Parizs-Nizza, változatos szakaszokkal, a sprintereknek kedvező terepet megbolygató oldalszéllel, a hegyi szakaszokon rengeteg támadással, és nemcsak az utolsó emelkedőkön, slusszpoénként pedig a végletekig kiélezett versengést az összetett győzelemért. Ami a kiemelt versenyzőket illeti, Richie Porte hozta szokásos formáját és az összetett győzelemért folyó versenyből rögtön az első szakasz után kiszállt, viszont a hegyen versenyképesnek bizonyult végig ott tudott maradni az esélyesekkel a fontos hegyi szakaszon, a királyetapot pedig ellentmondást nem tűrő versenyzéssel húzta be. Sokan az egyik legjobb hegyi menőnek tartják a mezőnyben, viszont én továbbra sem hiszek benne, hogy egy 3 hetes versenyen végig koncentrált tud maradni, persze sokszor balszerencse is sújtotta, de mint tudjuk általában a jóknak van szerencséje... Ha a versenyt Alberto Contador szemszögéből kellene egy szóval jellemeznem, akkor azt mondanám, hogy küzdelmes. Végig azt éreztem, hogy bár hozza a tőle megszokott stílusjegyeket, de valahogy az átütőerő hiányzik belőle, nincs az a minden elsöprő támadás (bár erre némi cáfolat az utolsó szakaszon nyújtott teljesítménye), kicsit olyan mint a klasszis focista egyszer-egyszer megvillan, megmutatja miért volt egykoron a legnagyobb csillag, de az egész versenyt tekintve nem tudott kiemelkedni a mezőnyből. Dan Martin dobogója szép teljesítmény, de tőle egyáltalán nem a meglepetés kategória, kérdés mikor tud egy 3 hetesen is végig kompetitív maradni és akár bejönni a TOP 5-be, mert képességei megvannak hozzá az vitathatatlan. A győztesről, Sergio Henao-ról is szót kell ejteni, aki bizonyította, hogy kiváló versenyző, hegyen nagyon jó és képes nyerni rangos egyhetes versenyt, ennek ellenére a Sky nyilván segítő szerepet fog neki szánni, valószínűleg a Touron. A Girora készülő Ilnur Zakarin (Katyusa) is kiegyensúlyozott versenyzéssel  tudta le ezt a bő egy hetet, akárcsak az új csapatában tekerő Ion Izaguirre (Bahrein Merida), akire a Touron várhat csapatkapitányi szerep.

Összetett végeredmény:

1  HENAO MONTOYA, Sergio Luis (SKY)   29:50:29
2  CONTADOR VELASCO, Alberto (TFS)     +     2
3  MARTIN, Daniel (QST)                +    30
4  IZAGIRRE INSAUSTI, Gorka (MOV)      +  1:00
5  ALAPHILIPPE, Julian (QST)           +  1:22
6  ZAKARIN, Ilnur (KAT)                +  1:34
7  IZAGUIRRE INSAUSTI, Jon (TBM)       +  1:41
8  BARGUIL, Warren (SUN)               +  4:07
9  YATES, Simon (ORS)                  +  4:39
10 GALLOPIN Tony (LTS)                 +  9:14

Harc az aranyszigonyért a két tenger versenyén, avagy ma rajtolt el Lido di Camaiore-ből egy 22 km csapatidőfutammal 52. alkalommal a Tirreno Adriatico. A szereposztás parádés, úgyhogy reménykedjünk benne, hogy az előadás is hasonlóan jó lesz, és a tavalyi évvel ellentétben nem az időjárás veszi át a főszerepet. Ahogy a Parizs-Nizza a Tour de France felkészülés első állomása, úgy ez a viadal a Giro d' Italia-ra készülők első komoly felmérője.

A versenyt a szervezők keretbe foglalták az immár klasszikusnak számító két időfutammal, melyre az első (TTT) és az utolsó szakaszon (ITT) kerül sor. A mai nap folyamán már le is zajlott az entré, a csapatidőfutammal, melyet a BMC gárdája abszolvált a leggyorsabban. A szakasz érdekessége, de úgyis mondhatnánk, kellemetlen eseménye, hogy Gianni Moscon (Team Sky) alatt kettétört a karbonkerék, szerencsére a versenyző komoly sérülés nélkül úszta meg az esetet.

A szervezők az útvonal összeállításánál nem nagyon kedveztek a sprintereknek, így többségében a nagyobb nevek a franciaországi versenyt választották, de azért Caleb Ewan, Fernando Gaviria és Mark Cavendish sem a kilométerek gyűjtögetéséjért érkezett talján földre, a harmadik és a hatodik szakaszon léphetnek elő főszereplővé. Maga az útvonal nagyon kiegyensúlyozottnak tűnik a már említett 2 időfutammal, 2 sprintszakasszal,  a 2 dombos szakasszal illetve a verseny összetettjét leginkább befolyásoló hegyi szakasszal, ahol a  klasszikusnak számító Monte Terminillo (16 km hosszú, átlag 7,3%, legmeredekebb rész 12 %) emelkedőjét másszák meg a kerekesek. Amikor ez a hegy utoljára a programban volt, akkor egy epikust szakaszt láthattunk, és sokunk előtt ma is él a kép, ahogy  Nairo Quintana egyedül szeli a kilométereket a szakadó hóesésben és nyeri meg a szakaszt. Ha már a kolumbiait szóba hoztam, idén is rajthoz áll, akárcsak a kétszeres győztes Vicenzo Nibali és a címvédő Greg Van Avermaet (azért címvédésre nem nagyon van esély) is.

Akikre oda kell figyelni:

Vicenzo Nibali, Nairo Quintana, Fabiu Aru, Thibot Pinot, Tom Dumoulin, Mikel Landa, Bauke Mollema, Adam Yates, Rigoberto Uran, Rui Costa

Fontos szakaszok:

2. szakasz, március 9. Eurosport 2 CET 13.50, ismétlés Eurosport 1 CET 16.45

4. szakasz, március 11. Eurosport 1 felvételről CET 21.00

5. szakasz, március 12. Eurosport 1 felvételről CET 17.10

7. szakasz, március 14. Eurosport 1 CET 14.10

Vasárnap immár 75. alkalommal startolt el az év első igazán fontos és rangos egyhetes viadala, mely egyben a Tour de France-ra való felkészülés első komoly állomása is.

Előzetesen a 8 szakaszból álló versenyt két részre lehetett osztani, az első háromban a sprinterek, míg a utolsó ötben az összetettért hajtók párharcát várhattuk. Franciaországban viszont az időjárás nem igazodott a naptári tavaszhoz, lévén igen kellemetlen hideg, szeles, esős idő várta a versenyzőket, ami bele is szólt a verseny alakulásába, hiszen az idáig kétszeres győztes Richie Porte és a tavalyi Tour de France második, Romain Bardet (kizárták) ki is szálltak az összetettért folyó küzdelemből, de a másik favorit Alberto Contador is megküzdött az oldalszéllel az első szakaszon, így ő is hátránnyal kezdi a sorsdöntő etapokat. Maga a mezőny szerényebb, mint azt az elmúlt években megszokhattuk, az összetett menők nagy része inkább a Tirreno Adriaticot választotta, viszont az elit sprinterek szép számmal képviseltetik magukat Itt jegyezném meg jövőre végre már nem átfedéssel rendezik meg a két rangos egyhetes versenyt.

A verseny érdemi része a holnapi időfutammal (4. szakasz) veszi kezdetét mely elég rövid 14,5 km, viszont a szervezők némi csavarral a végére beraktak egy 3 km hosszú, átlagban 7,7%-os emelkedőt, melynek az utolsó kilométere 9 %-os átlagmeredekségű. Majd ezt követi - egy nap kihagyással- a pénteki dombosabb 6 kategorizált emelkedővel tűzdelt 6. szakasz, melynek a végén egy 2. kategóriájú hegyi befutott jelöltek ki  a szervezők. Ez a szakasz vezeti fel a két sorsdöntő etapot, melyeket a hétvégén rendeznek, sorrendben az első, a szombati szakasz ígérkezik a viadal királyetapjának, mely 4 kategorizált emelkedőt tartalmaz, köztük 3 elsőkategóriás heggyel és hegyibefutóval a szakasz végén. Az utolsó emelkedő a maga majd 16 km hosszúságával és 7,1 %-os átlagmeredekségével az egész verseny legkeményebb próbája elé állítja a versenyzőket. Amennyiben ezen a szakaszon nem dől el az összetett elsőség kérdése, az utolsó etap még kínál bőven lehetőséget  a végső sorrend alakítására. A rövid, de intenzív etap 5 kategorizált emelkedőjével, köztük a Col D' Eze legendás kaptatóját érintve érkezik meg a mezőny a fény városába, Nizzába.

Kiemelt szakaszok: 

4. szakasz ITT március 8. Europort 1 15.30 CET, ismétlés Eurosport 2 18.58 CET

6. szakasz március 10. Eurosport 1 15.30 CET, ismétlés Eurosport 2 18.00 CET

7. szakasz március 11. Eurosport 1 - felvételről 23.00 CET

8. szakasz március 12.Eurosport 1 16.00 CET

Akikre érdemes figyelni:

Alberto Contador, Sergio Henao, Daniel Martin, Ilnur Zakarin, Jon Izaguirre, Steven Kruijswijk, Simon Yates

Kezdjük azzal a megállapítással, hogy a Strade Bianche a szokásos izgalmas, színvonalas versenyt hozta idén is, annak ellenére, hogy az általában megszokott napsütéses verseny helyett, idén az eső dominált a 175 km táv nagy része alatt, így a már már elmaradhatatlan porfelhőben tekerő bringások képét idén nem csodálhattuk meg.

A várakozásokkal ellentéteben nem a via Santa Caterina emelkedője hozta meg a végső döntést a győztes személyét illetően, hanem az utolsó 25 km belül indított remek ütemű támadás M. Kwiatkowski részéről, aki faképnél hagyta, az addigra, már amúgy is atomjaira hullott mezőnyt, így az utolsó murvás részt már egyedül tette meg és mire újra visszaértek Sienaba majd 30 másodpercre nőtt az előnye az üldöző Wellens, Van Avermaet és Stybar hármasa előtt, amit a várba vezető térköves emelkedőn kényelmesen megőrzött, ezzel immár másodszorra nyerte meg a rangos egynapos versenyt a lengyel kerekes, feledtetve a tavalyi gyengébbre sikerült idényét.

A győztes és a dobogósok személye nem rakható a meglepetés kategóriájába, viszont igen jól teljesített T. Dumoulin aki végig nagyon szépen tartotta magát és végül a 3. csoportban érkezett meg az 5. helyen, ezzel idén már a második komoly eredményt érte el az Abu Dhabi Tour összetett 3. helye után. Egyelőre úgy néz ki remekül halad a felkészülése a Girora. Érdemes még megemlíteni, hogy P. Sagan betegség miatt szállt ki a versenyből, miután belekerült egy bukásba is.

Eredmények: