Vasárnap fejeződött be a Paris-Nice, egy a tavalyi évhez kísértetiesen hasonló forgatókönyvvel, hiszen ismét nagyon szoros végeredmény született, az összetettben a kolumbiai Sergio Henao (Team Sky) végzett az élen megelőzve Alberto Contadort (Trek) és Daniel Martint (Quick Step).
Az előző bejegyzésemben a verseny 4. szakaszánál tartott, amikor is a 14 km hosszú egyenkénti időfutamot rendezték meg. Említést tettem róla, hogy maga az útvonal kijelölése elég érdekesre sikerült a szakasz végi rövid, meredek emelkedő miatt, és ez mint később kiderült jelentős befolyással bírt a szakasz végeredményének tekintetében. Némi meglepetésre a sárga trikóban tekerő Julian Alaphilippe (Quick Step) nyerte meg az egyenkéntit, de a hegyimenők is jól teljesítettek, köztük A. Contadorral, viszont a klasszikus időfutammenők nem igazán tudtak érvényesülni.
Az 5. szakasz sprintet hozott, ahogy az várható volt, majd 6. szakaszon érkezett el a verseny első komolyabb erőpróbája, melyet Simon Yates (Orica) nyert, aki az utolsó előtti emelkedőn lépett el mezőnytől, és rendkívül bátor versenyzést bemutatva az előnye kitartott a szakasz végéig, annak ellenére, hogy fayence-i befutón 10 % feletti átlagmeredekségű falat kellett leküzdeni. Az összetett esélyesek nagyjából együtt érkeztek meg, csak Henao tudott hozni komolyabb időt a többieken (15 msp+jóváírás). Így a szakasz végén továbbra is a francia kerekes vehette fel sárga trikót. Így érkeztünk el a királyszakaszig, mely a Col de la Couillole emelkedőjével zárult. Mondhatni eljött az igazság pillanata, hiszen a sárga trikós rögtön az emelkedő elején leszakadt (végül több mint 2 percet kapott a győztestől), majd miután az oldalszeles első szakaszon többen az esélyesek közül jelentősnek mondott időhátránnyal rendelkeztek, így hatalmas tempót diktáltak rögtön a hegy lábától. Contador segítője, Pantano még egy fordulatszámmal fejjel kapcsolt és gyakorlatilag elemi darabjaira szedte a megmaradt mezőnyt. Innen indított támadást a spanyol akivel csak Henao, Martin, Izaguirre (Bahrein Merida) és Porte tudott menni, aki meg is kontrázta ezt az ötöst és meg sem állt a szakaszgyőzelemig. Miután az ausztrál első szakaszon elvesztette minden esélyét a végső győzelemre, ez egy remek teljesítmény volt tőle és ezzel jelezte is hogy a hegyeken számolni kell vele. A szakasz végeztével a dobogó nagyon szorosan alakult, lévén Henao 30 illetve 31 másodpercre vezetett Martin és Contador előtt.
Az utolsó rövid szakasz rendkívüli izgalmakat hozott, Contador a rá jellemző végsőkig harcoló mentalitással versenyzett és minden megpróbált, hogy ledolgozza a hátrányát. Már az utolsó előtti emelkedőn támadásba lendült előnyét a legendás Col de Eze-en tovább növelte, több mint egy 1 percre, ám a lejtmenetben a kolumbiai versenyző nem hagyta magát és gyilkos tempót diktált, így a szakasz végére fél perc alá tudta csökkenteni a hátrányát, de Condatornak ez is jó lett volna, ha megszerzi a szakaszgyőzelmet, ám a végső sprintben lehajrázta őt honfitársa David De la Cruz (Quick Step), ezzel elvéve a szakaszgyőztesnek járó 10 másodperces időjóváírást a Trek versenyzőjétől.
Összegezve a látottakat, ismét egy nagyon jó versenyt hozott a Parizs-Nizza, változatos szakaszokkal, a sprintereknek kedvező terepet megbolygató oldalszéllel, a hegyi szakaszokon rengeteg támadással, és nemcsak az utolsó emelkedőkön, slusszpoénként pedig a végletekig kiélezett versengést az összetett győzelemért. Ami a kiemelt versenyzőket illeti, Richie Porte hozta szokásos formáját és az összetett győzelemért folyó versenyből rögtön az első szakasz után kiszállt, viszont a hegyen versenyképesnek bizonyult végig ott tudott maradni az esélyesekkel a fontos hegyi szakaszon, a királyetapot pedig ellentmondást nem tűrő versenyzéssel húzta be. Sokan az egyik legjobb hegyi menőnek tartják a mezőnyben, viszont én továbbra sem hiszek benne, hogy egy 3 hetes versenyen végig koncentrált tud maradni, persze sokszor balszerencse is sújtotta, de mint tudjuk általában a jóknak van szerencséje... Ha a versenyt Alberto Contador szemszögéből kellene egy szóval jellemeznem, akkor azt mondanám, hogy küzdelmes. Végig azt éreztem, hogy bár hozza a tőle megszokott stílusjegyeket, de valahogy az átütőerő hiányzik belőle, nincs az a minden elsöprő támadás (bár erre némi cáfolat az utolsó szakaszon nyújtott teljesítménye), kicsit olyan mint a klasszis focista egyszer-egyszer megvillan, megmutatja miért volt egykoron a legnagyobb csillag, de az egész versenyt tekintve nem tudott kiemelkedni a mezőnyből. Dan Martin dobogója szép teljesítmény, de tőle egyáltalán nem a meglepetés kategória, kérdés mikor tud egy 3 hetesen is végig kompetitív maradni és akár bejönni a TOP 5-be, mert képességei megvannak hozzá az vitathatatlan. A győztesről, Sergio Henao-ról is szót kell ejteni, aki bizonyította, hogy kiváló versenyző, hegyen nagyon jó és képes nyerni rangos egyhetes versenyt, ennek ellenére a Sky nyilván segítő szerepet fog neki szánni, valószínűleg a Touron. A Girora készülő Ilnur Zakarin (Katyusa) is kiegyensúlyozott versenyzéssel tudta le ezt a bő egy hetet, akárcsak az új csapatában tekerő Ion Izaguirre (Bahrein Merida), akire a Touron várhat csapatkapitányi szerep.
Összetett végeredmény:
1 HENAO MONTOYA, Sergio Luis (SKY) 29:50:29 2 CONTADOR VELASCO, Alberto (TFS) + 2 3 MARTIN, Daniel (QST) + 30 4 IZAGIRRE INSAUSTI, Gorka (MOV) + 1:00 5 ALAPHILIPPE, Julian (QST) + 1:22 6 ZAKARIN, Ilnur (KAT) + 1:34 7 IZAGUIRRE INSAUSTI, Jon (TBM) + 1:41 8 BARGUIL, Warren (SUN) + 4:07 9 YATES, Simon (ORS) + 4:39
10 GALLOPIN Tony (LTS) + 9:14
